Az idei nyár valószínűleg sok kertben megmutatta, hol vannak a gyenge pontok. Volt, ahol a gyep égett ki, máshol a növények perzselődtek meg, túl gyorsan kiszáradt a talaj, vagy hiába locsoltak rendszeresen, a kert mégsem tudta megtartani a vizet.
Ősszel sokan éppen ezek miatt kezdenek változtatást tervezni. Új fákat, több növényt, öntözőrendszert vagy nagyobb esővízgyűjtőt szeretnének. Mielőtt azonban elkezdünk növényeket vásárolni, érdemes megfigyelni, hogyan működik most a kertünk, és pontosan hol lenne szükség beavatkozásra.
Nem biztos, hogy egyszerűen több növény kell. Lehet, hogy nagyobb lombkorona, jobb talajfedés, több növényzeti szint vagy a már meglévő esővíz átgondoltabb felhasználása hozná a legnagyobb változást.
1. Mennyi levél dolgozik a kertedben?
Amikor egy kert növényzetét értékeljük, nemcsak azt érdemes megszámolni, hány fa vagy hány növény található benne.
A szakemberek többek között a levélfelület-indexet, röviden LAI-t használják a növényállomány jellemzésére. Ez azt fejezi ki, hogy egy adott talajterület fölött összesen mekkora aktív levélfelület dolgozik. A levélfelület-index skálán pl. 3-as érték leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy négyzetméternyi talajterületre három négyzetméternyi levélfelület jut. LAI érték általában 0-10 között mozog.
Egy családi kertben ezt természetesen nem kell levelenként kiszámolni. A fogalom mégis segít megérteni, miért nem mond el mindent a növények száma.
Öt frissen ültetett, keskeny koronájú fa egészen más hatást gyakorol a kertre, mint egyetlen nagy, kifejlett diófa. A nagyobb és összetettebb levélfelület több napfényt fog fel, árnyékot ad, párologtat, mérsékli a környezet felmelegedését, és lassítja a csapadék talajra érkezését.
Ezért nemcsak azt kell megfigyelni, hány fa van a kertben, hanem azt is:
- mekkora területet árnyékolnak a legmelegebb órákban;
- melyik épületet, burkolatot vagy pihenőhelyet védi a lombkorona;
- vannak-e teljesen árnyék nélküli, gyorsan felmelegedő területek;
- mekkora lesz a most elültetett fák koronája tíz vagy húsz év múlva;
- maradt-e elegendő hely a fák egészséges fejlődéséhez.
Egy fa helyének kiválasztásakor ezért nemcsak a jelenlegi méretét kell nézni. A jövőbeli lombkorona helyét tervezzük meg.
2. Milyen növényzeti szintek működnek együtt?
A fa fontos, de önmagában még nem alkot teljes növényzeti rendszert.
Egy változatos kertben több növényzeti szint kapcsolódhat egymáshoz:
- magas lombkoronájú fák;
- kisebb termetű fák;
- magasabb és alacsonyabb cserjék;
- évelők és díszfüvek;
- alacsony talajtakaró növények;
- futó- és kúszónövények;
- a talajban különböző mélységekben elhelyezkedő gyökerek.
Nem szükséges minden négyzetméteren minden szintet kialakítani, és nem kell az egész kertet sűrűn beültetni. Azt érdemes megnézni, hogy a kert egészében jelen vannak-e különböző magasságú és eltérő módon működő növények.
A növényzeti szintek ugyanis egymásra is hatnak. A lombkorona árnyékol, a cserjék mérséklik a talaj közelében a légmozgást, az évelők és talajtakarók védik a felszínt, a különböző mélységben elhelyezkedő gyökerek pedig más-más talajrétegeket használnak.
Egy többszintű növényállomány kevésbé melegszik fel, lassabban szárad ki, és jobban kihasználja a kertben rendelkezésre álló teret. Többféle élőhelyet is kínál, miközben látványban szintén gazdagabb lehet.
Ha a kert legnagyobb részét rövidre nyírt gyep borítja, akkor szinte csak egyetlen növényzeti szint működik. Ilyenkor lehet, hogy nem még több gyepre vagy néhány különálló növényre van szükség, hanem a meglévő felület egy részének átalakítására: egy cserjesávra, nagyobb évelőágyásra, talajtakarókra vagy egy jól elhelyezett fára.
3. Mi történik a talajjal?
A kert állapotát alapvetően a talaj határozza meg. Mégis gyakran csak akkor foglalkozunk vele, amikor egy növény már nem fejlődik megfelelően.
A jó állapotú talaj nem egyszerűen föld, amely megtartja a növényeket. Vizet és tápanyagot tárol, levegőt biztosít a gyökerek számára, és rengeteg talajlakó szervezetnek ad életteret. Ezek együtt teszik lehetővé, hogy a növények egészségesen fejlődjenek.
A talajt roncsolhatja:
- a rendszeres tömörítés és taposás;
- a nehéz gépek használata;
- a nedves talajon végzett munka;
- a túl gyakori vagy indokolatlan talajforgatás;
- a csupaszon hagyott felszín;
- a szerves anyag folyamatos elszállítása;
- a túlzott vegyszer- és műtrágyahasználat;
- a nagy, összefüggő vízzáró burkolatok kialakítása.
A fedetlen talajt nyáron közvetlenül éri a napsugárzás. Gyorsabban felmelegszik és kiszárad, nagyobb esőben pedig a felszíne könnyebben tömörödik vagy lemosódik. Ezért a természetben is ritkán marad hosszú ideig teljesen csupaszon.
A kerti talajt növényekkel vagy szerves takarással védhetjük. A sűrű növényállomány, a talajtakaró növények, az aprított ág, a megfelelően használt fűnyesedék, az avar és a komposzt mind hozzájárulhatnak a talaj takarásához és építéséhez.
A kertben keletkező „zöld hulladék” jelentős része valójában helyben használható alapanyag. A lehullott lomb a fák és cserjék alatt talajtakaró lehet, a lemetszett ágak aprítva visszakerülhetnek az ágyásokba, más növényi maradványokból pedig komposzt készülhet.
Nem kell mindent a kertben hagyni, és nem minden növényi maradvány használható fel ugyanúgy. A beteg részeket, a problémás gyommagvakat vagy az inváziós növényeket külön kell kezelni. A cél nem a teljes rendetlenség, hanem az, hogy amit biztonságosan lehet, ne hulladékként szállítsuk el, hanem forgassuk vissza a kert működésébe.
5. Rendezettség vagy jól működő kert?
A természetesebb kert nem feltétlenül elhanyagolt kert.
Lehet tudatosan megtervezett, átlátható és rendezett úgy is, hogy a növények alatt talajtakarás van, az évelők elszáradt szárai egy részét csak tavasszal vágjuk vissza, és nem minden területet rövidre nyírt gyep vagy csupasz föld borít.
Nem kell lemondani a használható teraszról, a gyerekek játékteréről, a rendezett utakról vagy akár egy kisebb gyepfelületről sem. Inkább azt kell megtalálni, hol fontos a szabályosabb kialakítás, és mely részeken engedhető meg egy lazább, növényekben gazdagabb megjelenés.
Egy kertnek nem kell vadonná válnia ahhoz, hogy jobban működjön. Sokszor néhány átgondolt módosítás is elegendő:
- egy megfelelő helyre ültetett árnyékadó fa;
- a csupasz talaj beültetése vagy takarása;
- egy új cserje- vagy talajtakaró szint;
- a tartály túlfolyójának növényágyásba vezetése;
- a lehullott lomb egy részének helyben tartása;
- egy ritkábban nyírt, természetesebb kertrész kijelölése.
Mit figyelj meg most a saját kertedben?
Mielőtt eldöntöd, mit szeretnél ősszel vagy tavasszal átalakítani, járd végig a kertet, és nézd meg:
- Hol volt a legmelegebb a kert az idei nyáron?
- Mely növények perzselődtek vagy száradtak ki rendszeresen?
- Mekkora területre adnak tényleges árnyékot a meglévő fák?
- Hol hiányzik a cserje-, évelő- vagy talajtakaró szint?
- Hol látható csupasz, kiszáradt vagy letömörödött talaj?
- Hová folyik a tetőkről és a burkolatokról az esővíz?
- Van-e olyan terület, ahol a víz túl gyorsan elfolyik vagy éppen hosszú ideig megáll?
- Mi történik a lehullott lombbal, a fűnyesedékkel és a lemetszett ágakkal?
- Melyik kertrész igényelte a legtöbb locsolást és munkát?
- Melyik rész maradt a legszebb és legegészségesebb a nyár végére – és vajon miért?
Ezekből a megfigyelésekből már sokkal pontosabban kiderülhet, mire van valóban szüksége a kertnek. Lehet, hogy nem több növényre, hanem más szerkezetre. Nem nagyobb öntözőrendszerre, hanem jobb vízmegtartásra. Nem több munkára, hanem jobban együttműködő növényzetre.
Hamarosan érkezik a Boho Gardens-kertértékelő
Most egy olyan kérdéssoron dolgozom, amely segít rendszerben végignézni a saját kertünket.
A kérdőív skálázható pontszámokkal értékeli majd többek között:
- a lombkorona és az árnyékolás mértékét;
- a jelen lévő növényzeti szinteket;
- a talaj fedettségét és állapotát;
- a vízáteresztő felületek arányát;
- a telken belül megtartott esővíz mennyiségét;
- a növényi maradványok helyben történő felhasználását;
- a kert évszakos változatosságát és virágzási időszakát.
Nem hivatalos minősítés és nem vizsga lesz. Nem azt szeretném vele eldönteni, hogy egy kert jó vagy rossz. Az lesz a célja, hogy megmutassa, mely területek működnek már jól, hol vannak gyenge pontok, és milyen változtatások hozhatják a legnagyobb eredményt.
A saját kertemet is végig fogom mérni vele, mert itt sem készült még el minden, és biztosan lesznek olyan részek, ahol más megoldásra vagy további fejlesztésre lesz szükség.
Minden kert más adottságokkal és más lehetőségekkel rendelkezik. Nem kell egyszerre mindent megváltoztatni. Ha azonban minden kerttulajdonos felismeri és megteszi azt, ami a saját telkén valóban megoldható, ezeknek a kis kerteknek az értéke végül összeadódik.
Te is szeretnéd átgondolni, hogyan lehetne jobban működő kerted?
Nem minden kerthez van szükség komplett kerttervre. Nézd meg a lehetőségeket, és válaszd azt, amelyik ahhoz illik, ahol most tartasz.
Még csak ismerkedsz a kerttervezéssel? Töltsd le az ingyenes „Merre induljak a kertemmel?” segédletet.
0 hozzászólás